Az emberiség ősi természeti tapasztalásai még mindig hatással vannak a szobabelső tudat alatti észlelésére. Felettünk az ég világos, és lent a talaj sötét. Tágas, világos szobákban bizonytalannak, elveszettnek, de mégis szabadnak érezzük magunkat. A bennünket barlangként magába záró sötét szobák ugyan feszélyeznek bennünket, de mégis úgy érezzük, hogy védettséget és menedéket nyújtanak.
Az, hogy milyen sorrendben veszünk szemügyre egy szobát, ugyancsak ősi ösztönre vezethető vissza. Amikor belépünk egy szobába, először a padlóra esik pillantásunk. Ellenőrizzük lábunk alatt a padlót, érzékeljük stabilitását és járhatóságát. Csak ezután nézünk körbe és fogadjuk be a környezetet, gyűjtünk információt és keresünk vizuális kontaktust.