A lakott tér belső felének  díszítése az ősember megjelenése óta folyamatosan foglalkoztatta az emberiséget.

Az emberi faj különleges tulajdonsága, hogy érzelmeit, környezetét, vágyait megörökítse a környezetében megjelenő anyagokkal, állatbőrökkel, szőrmékkel.

Az emberiség fejlődésével folyamatosan nőtt az igényes környezet kialakítása iránti vágy, hogy minél kedvesebbé, szebbé és kifejezőbbé váljon a belakott környezetünk.

A XVI. század-tól a dombornyomott, aranyozott bőr mellett,  megjelentek a különlegesen drága szövetdrapériák a francia- olasz kastélyokban, majd egész Európa feudális arisztokráciájának otthonaiban, emelve a tulajdonosok tekintélyét, gazdagságát.

Az igazi változást a kapitalista fejlődés hozta, amikor  1830-tól a gépipar fejlődésével  fokozatosan megindult a tömeges tapétagyártás. A nyomdaipar robbanásszerű fejlődésével  széles társadalmi rétegek jutottak hozzá olcsón, a korábban kiváltságos rétegek otthonainak díszítésére szolgáló nyomtatott felületekhez. Feltörekvő polgárok otthonait egyik pillanatról a másikra XIV. Lajos hálószobájának mintái díszítették nyomdai másolatban.

A tapéták széles tömegek számára történő eladása óriási fejlődést hozott, és sokféle stílusirányzat kialakítására nyílt lehetőség.

Megjelentek a nagy tapétagyártó nemzetek gyárai, igy a Rasch 1861, vagy az ECO-BORASTAPETER svéd gyár, As-Creation, P+S, Emiliana, Sirpi, MR PERSWALL, Grandeco, B+N, Marburg, hogy néhányat említsünk.

A mai világban a luxus felületek kialakítása lehet klasszikus, modern, retrobarokk, vagy a neobrutálretrobarokk… stb.

A XXI.század embere egy időben többféle személyiséggel rendelkezik. Az üzleti életben például tradicionális a megjelenése, a privát szférában pedig a minimál art-ot kedveli. Gondoljunk a Louvre  olasz reneszánsz   épület együttesére,  ahol az udvarban egy üveg piramis áll,

vagy a Pompidu központ épületére amely olyan ronda, hogy már gyönyörű.